Mi köze a pajzsmirigy alulműködésnek a fluórhoz és a fluór tartalmú fogkrémekhez?
A pajzsmirigy: A pajzsmirigy a gége előtt elhelyezkedő hormontermelő mirigy. A pajzsmirigy hormonjai az emberi szervezet majdnem minden anyagcsere-folyamatát befolyásolják. A pajzsmirigy két különböző hormont termel: tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3).
Pajzsmirigy alulműködésben (hypothyreosis) a pajzsmirigy túl kevés pajzsmirigy hormont termel, vagy egyáltalán nem működik. Ez a hormon azonban fontos a szervezet számára, mert hiánya lassítja az anyagcsere-folyamatokat és csökkenti a teljesítőképességet.
A pajzsmirigy- alulműködés tünetei:
A betegség a test valamennyi szervére hatással van. Az érintettek teljesítőképessége romlik, koncentrációs képességük csökken, fáradtak, érzékenyek a hidegre és gyakran van székrekedésük. Ezek mellett még golyva (struma) is kialakulhat náluk.
Még a következő tünetek is tipikusak:
- Étvágycsökkenés
- Súlygyarapodás
- Fásultság
- Száraz és hűvös bőr
- Rekedt, mély hang
- Vékony, szálkás haj
- Szívmegnagyobbodás és lelassult szívverés (bradikardia)
- A megemelkedett koleszterinszint miatti korai érelmeszesedés
- Nőknél menstruációs zavarok
- Terméketlenség
Idősebb nőknél gyakran csak az alábbi tünetek jelentkeznek:
- Teljesítőképesség csökkenése
- Fázékonyság
- Depresszió
A tüneteket gyakran összekeverik az öregedés jeleivel, így a betegséget gyakran nem ismerik fel.
Megelőzés:
A pajzsmirigy-alulműködés leggyakoribb oka autoimmun betegség, amit nem lehet megelőzni. Mivel a betegséget jódhiány is okozhatja, ez ellen jódban gazdag táplálkozással lehet tenni: használjon rendszeresen jódozott konyhasót és egyen sok halat! Sok halfaj gazdag természetes jódban.
Ha a pajzsmirigy-alulműködés jellegzetes tüneteit észleli magán vagy gyermekén, forduljon orvoshoz, hogy ha valóban baj van, időben megkezdhessék a megfelelő terápiát, és szükség esetén a hormonpótló kezelést!
Forrás. webbeteg.hu
Köztudott,
hogy a kereskedelmi forgalomban kapható fogkrémek nagy részében található fluorid.
Az
ivóvízben pedig az EU felmérése szerint 0,1-6,0 mg/l fluorid található,
méghozzá hexafluorsziliciumsav és hexafluorszilikátok formájában. Ezek
mesterséges, az ivóvízhez hozzáadott anyagok. Az alábbi interjú az Egyesült
Államokban készült, így az ottani körülményeket ismerteti. Az interjú
tudományos hitelessége miatt azonban segít eligazodni a fluor egészségügyi
hatásairól.
Kathleen M.
Thiessen a SENES Oak Ridge, Inc. Center for Risk Analysis vezető kutatója. 2003
és 2006 között az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) azon bizottságának
tagja volt, amely az ivóvízben lévő fluor hatásait vizsgálta. Bőséges tapasztalattal rendelkezik
az emberi szervezetet támadó környezeti szennyezőanyagok területén, valamint a
környezetre és az egészségre leselkedő veszélyek kockázatának felbecslésében.
Dr. Thiessen nemrég egy munkacsoportot vezetett a Nemzetközi Atomenergetikai
Ügynökség „Bioszféra modellező és értékelő módszerek” elnevezésű programjában.
Doktorátusát a Tenessee-i Egyetemen szerezte.
Az alábbi
interjú 2006. július 29-én hangzott el, amikor is Dr. Thiessen Michael
Connett-tel, a Fluoride Action Network munkatársával beszélgetett a fluorral
kapcsolatos toxikológiai irodalomról írt áttekintő tanulmányáról. Dr. Thiessen
a “Fluoride
and the Endocrine System” (A Fluor és az endokrin rendszer) című
konferencián már előtárta eredményeit. Dr. Thiessennek a konferencián
elhangzott előadása power point fájl formájában hozzáférhető ezen a
linken.
Az interjú
átirata
MICHAEL
CONNETT: Dr. Thiessen, ön nemrégiben vett részt egy toxikológiai vizsgálatban,
amelyet a Nemzeti Kutatási Tanács végeztetett el.
DR.
KATHLEENTHIESSEN: Így van.
CONNETT:
Három év: rengeteg idő, hatalmas mennyiségű kutatási irodalom átolvasása és számtalan
vizsgálat elvégzése. Melyek azok a kérdések vagy témák, amelyek a legmélyebb
nyomot hagyták önben, és amelyek érzése szerint a legfontosabbak abban a
kérdésben, hogy a fluor miként hat az emberi egészségre? Mit kell tudnunk
minderről?
THIESSEN: Úgy
gondolom, hogy fontos tudni: a bizottságunk egyhangúlag leszögezte: az
ivóvízzel kapcsolatban megállapított fluor határértékek egyáltalán nem védik az
emberek egészségét. Ezt azon egészségügyi hatások vizsgálata alapján
állapítottuk meg, amelyeket hosszú időn át a fluornak tulajdonítottak. A
fogakra és a csontozatra gyakorolt hatásokra gondolok.
Kimutattunk
számos olyan területet is, ahol káros hatások jelennek meg, vagy legalábbis
látszanak megjelenni. E területeket korábban soha sem hozták kapcsolatba a
fluorral, legalábbis a tudományos fősodor irodalmában, amelyeket például a
kormányzati ügynökségek is támogatnak. És arra a következtetésre jutottunk,
hogy ezeket a területeket is meg kell vizsgálni, mivel az amerikai lakosság
számára fontosak lehetnek, még rendes ivóvíz értékek esetén is. Még akkor is,
ha ezek az értékek meg sem közelítik a megszabott határokat.
CONNETT: És
különösen a kérdés endokrin vonatkozásaira összpontosítottak. Mint mondta, a
múltban a fluor hatásait elsősorban a fogakkal és a csontokkal kapcsolatban
vizsgálták. Ám nem tudatosult, hogy a fluor hatással lehet az endokrin
rendszerre. Mit tudna mondani azzal kapcsolatban, hogy a fluor miként hat a
belső elválasztású (endokrin) mirigyekre?
THIESSEN:
Jelentős mennyiségű irodalom mutat rá arra, hogy a fluornak való kitétel
tényleges hatást gyakorol az endokrin rendszerre vagy e rendszer részeire,
legkevesebb bizonyos egyénekben. Valószínűleg több oka is van annak, hogy
egyeseken miért mutatkoznak hatások, míg másokon nem. Ezek közé tartoznak az
étrendi és genetikai tényezők, valamint az ártalomnak való kitettség egyéni
szintje, szemben a populáció vagy a csoport szintjével.
Egy ideje
már rendelkezésünkre áll egy történeti adatbázis. Számos kutatást végeztek már
a témában, mielőtt az emberek gondolkozni kezdtek volna azon, hogy a fluor
miféle hatást gyakorol az endokrin rendszerre. A korábbi tanulmányokat végző
kutatók jó része még nem rendelkezett azokkal a technikai lehetőségekkel,
amelyek a modern kutatásokat végzők számára már hozzáférhetők voltak. Így
tudományos szempontból is rendkívül érdekes összerakni a hozzáférhető
információ darabokat.
CONNETT:
Van-e bizonyíték arra, hogy a fluor hatással van a pajzsmirigy működésére? Ha
igen, akkor miként?
THIESSEN:
Igen, van. Számos tanulmány világít rá arra, hogy a népesség növekvő részénél
mutatkozik golyva, azaz pajzsmirigy megnagyobbodás, amely a test természetes
próbálkozásra arra, hogy kompenzálja a pajzsmirigy alulműködését vagy az
elégtelen jódbevitelt. Több tanulmány kimutatta azt is, hogy ahol a fluor
koncentráció nagyobb az ivóvízben, ott a golyva előfordulása is nagyobb. Más
tanulmányok azt tárják fel, hogy e csoportok tagjaiban az átlagos
hormonkoncentráció is megváltozik. Az eddig elvégzett kutatások száma nem
elegendő ahhoz, hogy pontosan megállapítsuk, az emberek hány százalékát érinti
a hatás, az emberek hány százalékánál lesz a pajzsmirigy serkentő hormon (TSH)
szintje magasabb az átlagosnál – ez jelzi ugyanis a pajzsmirigy alulműködését. Mindenesetre
elegendő mennyiségű kutatás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kijelentsük: a
fluor hatással van a pajzsmirigy működésére.
CONNETT: El
tudná magyarázni az alapvető okát annak, hogy a fluor miért járulhat hozzá a
pajzsmirigy alulműködéséhez?
THIESSEN:
Úgy tűnik, hogy bizonyos egyéneknél a fluor pajzsmirigy gátló vagy a
pajzsmirigy alulműködését okozó hatással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy
hatására a pajzsmirigy általános működése a kelleténél gyengébb lesz. Ennek
kialakulására számos lehetőség van.
Fontos
megjegyeznünk azt, hogy ezek a hatások sokkalta súlyosabbak azoknak a körében,
akik már eleve jódhiányosak. Másik eshetőség, hogy a jódhiányosok körében már
kevesebb fluornak való kitétel is hatással van a pajzsmirigyre.
Lehetséges,
hogy a pajzsmirigy működésére – azaz magára a pajzsmirigyre – irányuló
közvetlen hatás is kimutatható, mégpedig a tekintetben, hogy az mennyi hormont
választ ki. Mivel az egész helyzet igen komplex, más hatások is szóba jöhetnek.
Az egyik nagyon valószínű lehetőség a fluornak az a hatása, hogy gátolja azokat
a deidonáznak nevezett enzimeket, amelyek a pajzsmirigy hormon kiválasztott
formáját (T4) a pajzsmirigy hormon aktív formájává (T3) alakítják. Így
lehetséges, hogy a pajzsmirigy maga tökéletesen működik, ám a periferiális
szövetekben egy enzim gátlódik, így az aktív hormon nem jut el a szövetekhez a
kellő koncentrációban. Ennek nyomán az emberek lényegében ugyanazt élik meg,
mintha a pajzsmirigyük alulműködne.
CONNETT:
Előfordul jódhiány az Egyesült Államokban?
THIESSEN: A
Betegségellenőrzési Hivatal jelentése szerint a vizsgált amerikai lakosság 12
százalékánál a vizeletminta a kívánatos szintnél alacsonyabb jód értéket
mutatott. Ez azt jelzi, hogy nem kerül a szervezetükbe a megfelelő mennyiségű
jód. Feltehetőleg ennek az az oka hogy az emberekre nagy nyomást gyakoroltak
annak érdekében, hogy csökkentsék a sófogyasztást. Mivel sokak számára az egyik
legfőbb jódforrás az asztali só volt, ennek csökkentésével a jódbevitelük is
lecsökkent.
CONNETT: És
hogyan függ ez össze a fluorral kapcsolatos kérdéssel?
THIESSEN: A
jódbevitel nagyon fontos a megfelelő pajzsmirigy működés szempontjából. A
testnek elegendő pajzsmirigy hormonnal kell rendelkeznie ahhoz, hogy fenntartsa
a normális működést. A fejlődő magzatban és gyermekben pedig elengedhetetlen
ahhoz, hogy végbemenjen a normális növekedés és fejlődés, különösképpen az
idegrendszer fejlődése. Tehát a jód nagyon fontos tényező. A fluorral
kapcsolatban pedig azt mondhatjuk, hogy amennyiben a fluor vagy egy más aktív
vegyület a pajzsmirigy működésében csökkenést okoz és hatására a hormon aktív
formájának termelődése lecsökken, máris egy komoly problémával nézünk szembe.
CONNETT: A
fluor hatására tehát a jódhiány tünetei még súlyosabbá válnak? Összegezné kérem
a fluor és a jódhiány kérdését?
THIESSEN: A
rendelkezésünkre álló információ azt jelzi, hogy a fluornak a pajzsmirigyre
gyakorolt hatásai súlyosabbak, ha az adott személy vagy állat szervezetébe nem
jut be a megfelelő mennyiségű jód. A másik lehetőség pedig, hogy az elégtelen
jódbevitel esetén a fluornak való kitettség hatásai alacsonyabb szinteken is
megmutatkoznak. Az elégtelen jódbevitel tehát egyrészt fogékonyabbá teszi az
egyént a fluornak való kitettség hatásaira, másrészt pedig a fluornak való
kitettség súlyosbítja a jódhiány tüneteit.
CONNETT: És
amikor megvizsgálták azokat a dózisokat, amelyek már hatást gyakorolnak a
pajzsmirigyre a jódhiányos és a nem jódhiányos egyénekben, hogyan viszonyulnak
ezek azokhoz a dózisokhoz, amelyeknek az amerikaiak legnagyobb része ki van
téve?
THIESSEN:
Sok amerikai kap akkora fluor dózist, amely már hatást gyakorol a
pajzsmirigyre. Különösen igaz ez a jódhiány esetén. Egy átlagos amerikai lakos
naponta testsúlykilogrammonként 0.03 miligramm fluornak van kitéve. Ez persze
az átlag. Sokan e fölötti értékkel, sokan ez alatti értékkel találkoznak. A
fluornak való kitettség értéke pedig, amelynek nyomán egyesekben – de nem
mindenkiben – pajzsmirigy problémák jelentkeznek, szintén e körül mozog.
CONNETT: A
két érték tehát átfedi egymást?
THIESSEN:
Igen.
CONNETT: A
víz fluorozásával kapcsolatban egy olyan politika uralkodik, hogy mindenki
egységes dózist vagy koncentrációt kap fluorból. Mi lenne a reakciója arra az
elképzelésre, hogy a lakosság tagjai közül mindenkit azonos dózissal kezelünk,
de legalábbis feltételezzük, hogy minden ember hasonlóképpen fog reagálni
ugyanarra a mennyiségre?
THIESSEN:
Nem számít, hogy milyen szennyezőanyagról van szó, ugyanazt a reakciót várni
mindenkitől butaság. Ez nem veszi figyelembe az étrendi eltéréseket, nem veszi
figyelembe a vízfogyasztás változását, nem veszi figyelembe az adott
szennyezőanyagra való genetikai érzékenységet.
CONNETT: És
van arra bizonyíték, hogy az egyének különbözőképpen reagálnak a fluorra?
Lehetséges, hogy néhány ember érzékenyebb a fluorra?
THIESSEN:
Van rá bizonyíték, több forrásból is, hogy az emberek különféleképpen reagálnak
a fluorra. Attól függ, hogy melyik végpontot nézzük, ám kétségtelenül különbség
mutatkozik az egyének táplálkozása között. Egyesek elegendő mennyiséget fogyasztanak
általában véve minden fajta tápanyagból, különösképpen a nyomelemekből. A
népességben ezen kívül vannak genetikai eltérések. Egy enzim genetikailag
különböző formái különféleképpen reagálhatnak. Ez kétségtelenül szerepet
játszik. Az egyének kitettsége azért is változik, mert másfajta forrásoknak
vannak kitéve. A vízfogyasztásuk mértéke nagyon eltérő, és hasonlók. Szinte
minden dologra nagyon széles tartományban mozog a lakosság reakciója.
CONNETT: Van
esetleg valamiféle fenntartása a víz fluorozásával szemben, és ha igen, akkor
mi ez?
THIESSEN:
Mint tudós mondom most, arra az információra alapozva, amelyet végignéztem,
hogy egy emberekre káros hatással lévő anyagnak való kontrollálatlan és
felülvizsgálatlan kitettséggel állunk szemben. Semmi kifogásom nem lenne akkor,
ha ez is receptre felírható gyógyszer lenne, amelyet az orvos vagy bármely más
hozzáértő egészségügyi végzettségű személy kontrollálna abban a tekintetben,
hogy valaki mennyit fogyaszt, milyen mellékhatásai vannak a szernek és hogy
hatékony-e egyáltalán.
CONNETT: A
fluorra érzékeny lakosságról beszélve, mi a helyzet a vesebetegekkel?
THIESSEN: A
vesebetegek kevesebb fluort tudnak kiüríteni a testükből. Mivel a fluor
kiválasztásának rendes útvonala a vizeleten keresztül vezet, a szervezetük több
fluort fog visszatartani. Így, ha a vesék nem működnek megfelelően, többet
fognak megtartani. Ezért minden olyan probléma kockázata növekszik, amelynek az
oka például a fluorid felhalmozódása a csontokban vagy magasabb fluorszint a
véráramban. Számos vesebeteg ezen kívül több vizet fogyaszt, mint az egészséges
emberek, s ez azt jelenti, hogy a fluorbevitelük jóval magasabb, mint
egészséges társaiknak.
CONNETT: És
milyen káros hatásokat tapasztalhatnak a vesebetegek?
THIESSEN: Az
1970-es években már voltak olyan tanulmányok, amelyek leírták a vesebetegekben
a csontok fluorízisét, melyet részben a magasabb vízfogyasztás, részben pedig a
fluor csökkent kiürülése magyaráz.
CONNETT: És
a cukorbetegek?
THIESSEN: A
cukorbetegek – különösen azok, akiknek a cukorbetegsége nem ellenőrzött vagy
nincs megfelelő ellenőrzés alatt, valamint akiket még nem diagnosztizáltak vagy
nem reagálnak megfelelően a kezelésre – sokkal több vizet fogyasztanak. Sok
cukorbeteg akinél észreveszik a betegséget, azt gondolta, hogy egészséges,
pedig a szomjúságérzete extrém magas. Így a magas vízbevitel következtében több
fluort kapnak. A betegség előrehaladása folyamán pedig sok cukorbetegben
bizonyos fajta veseelégtelenség fejlődik ki. Így újfent megjelenik a fluor
kiürülésének problémája.
CONNETT: Fel
tudná sorolni, hogy a népesség mely része fokozottan érzékeny a fluorra?
THIESSEN:
Attól függ, hogy a fluor mely hatásairól beszélünk. Ám sok hatásra azok a
legérzékenyebbek, akik nem visznek be megfelelő mennyiségű tápanyagot a szervezetükbe,
vagy általánosan vagy pedig bizonyos dolgok terén (különösen a kalciumot és a
jódot szeretném kiemelni). Azok, akik nagyon sok vizet fogyasztanak, az
átlagosnál jobban ki vannak téve a fluornak. Az atléták, a szabadban dolgozók
vagy melegebb éghajlaton élők számára az elegendő vízfogyasztás nagyon fontos.
Ezek az emberek nem kaphatnak csak úgy hőgutát. A vesebetegséggel küszködők és
azok, akiknek a szervezetéből nem ürül ki a megfelelő mértékben a fluor, jobban
ki vannak téve a fluorhoz köthető problémáknak. Ezek alkotják a legfőbb
csoportokat. Ilyenek a fiatalok, a gyermekek és különösképp az újszülöttek,
akik a testtömegükhöz képest jóval magasabb mennyiségű fluorid kerül a
szervezetébe.
CONNETT:
Erről beszélve mit mondana az újszülöttek fluornak való kitettségéről? Azt
ajánlaná, hogy az újszülöttek ne kapják a fluort receptre felírva?
THIESSEN:
Semmiképpen sem.
CONNETT:
Miért?
THIESSEN:
Testsúlykilogrammonként számolva a fluornak való kitettség igen nagy az
újszülötteknél. A folyadékfogyasztás nagyon magas, hiszen minden tápanyag ilyen
formán jut be a szervezetükbe. Az újszülött korától, nagyságától függően napi
egy-két liter. A hatások nagy része… Nem is ismerjük az összes hatást, mivel
senki sem vizsgálta még meg, hogy a legeslegfiatalabbak körében melyek a
fluornak való kitettség következményei. Tudjuk, hogy bizonyos hatások attól
függően jelennek meg, hogy milyen mértékben van valaki a fluornak kitéve.
Tudjuk azt is, hogy ezeket a szinteket nagyon könnyű elérni az egészen kis
gyermekeknél. Egyszerűen nem bölcs dolog így cselekedni.
CONNETT:
Jódhiány esetén az a kitettség, ami a csecsemők körében tapasztalható,
okozhat-e pajzsmirigy problémákat is?
THIESSEN:
Igen, jódhiány esetén ez a szint elég magas hozzá.
CONNETT:
Létfontosságú elem-e a fluor?
THIESSEN:
Nem létfontosságú. Nem tudok egyetlen olyan kutatásról sem, amely valaha is
igazolni tudta volna ezt. Néhányan megpróbáltak ilyesmit kimutatni.
Nagyon-nagyon kevés olyan forrás van, amely még most is igyekszik kísérletet
tenni erre. Az általános vélemény minden szakértő szerint, hogy a fluor nem
létfontosságú tápanyag. A testünknek nincs rá feltétlen igénye.
CONNETT: Mit
gondol arról a nyomásról, amely manapság az alacsony jövedelemmel rendelkező
közösségeket célozza, hogy fluorozzák a vizet, mivel nem jutnak olyan könnyedén
fogorvoshoz és fogorvosi kezeléshez. Mire ügyeljenek az emberek ebben a
folyamatban?
THIESSEN: Az
egyik indok a víz fluorozására, hogy így kiegyenlítik a társadalmi és gazdasági
különbségeket, mivel a fluoridot és az egészséges fogazat megtartását lehetővé
teszik olyan gyermekek számára, akik egyáltalán nem vagy csak kis részben
jutnak professzionális fogorvosi ellátáshoz. A 2000-ben napvilágot látott angol
York Jelentés megállapítja, hogy egyetlen olyan kutatást sem találtak, amely
alátámasztotta volna, hogy a fluorid hatására csökkentek volna a fogászati
különbségek az eltérő társadalmi és gazdasági csoportba tartozók között. Az
Amerikára vonatkozó irodalom – bár elég kevés ilyen tanulmány született – azt
mutatja, hogy valóban vannak különbségek a fogak egészsége terén az eltérő
társadalmi, gazdasági csoportok tagjai között, ám a fluorozás erre semmilyen
hatással nincs. Semmi olyan bizonyítéknak nem vagyok tudatában, amely azt
támasztaná alá, hogy a fluorozás segítené az említett különbségek
felszámolását.
CONNETT:
Van-e okunk egészségügyi problémák miatt aggódni, hiszen az alacsonyabb
jövedelmű rétegek körében gyakrabban fordul elő a cukorbetegség, a
veseproblémák és táplálkozásuk is kevésbé megfelelő?
THIESSEN:
Valóban, az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében több téren is aggódhatunk. Az
egyik, hogy kevésbé férnek hozzá a megfelelő színvonalú fogorvosi és általában
véve orvosi ellátáshoz. A legolcsóbb élelmiszereket veszik, és nem vásárolnak
magas tápértékű ételeket. Könnyebben előfordul a körükben a kalciumhiány, mivel
kevesebb tejterméket fogyasztanak. Viszont több, a kereskedelemben
megvásárolható üdítőitalt isznak, amelyek jellemző módon fluorozott vízzel
készülnek. Mindezek következtében a kalcium bevitelük alacsonyabb, a fluor
bevitelük pedig magasabb. Némi bizonyíték arra utal, hogy minél magasabb a
fluor bevitel, annál több kalciumot kellene bevinni a szervezetbe. A kalcium
hiány tehát ez esetben még nagyobb.
CONNETT: Van
tehát okunk azt vélni, mivel bizonyítékok is alátámasztják, hogy az alacsonyabb
jövedelmű rétegek még sebezhetőbbek a fluorozott víz fogyasztása miatt?
THIESSEN:
Igen, úgy gondolom, hogy ezek a csoportok sebezhetőbbek, legalábbis a
fluorozott víz fogyasztásának bizonyos következményeire, illetve a bármilyen
egyéb forrásból jövő fluorfogyasztás hatásaira.
CONNETT: És
ez miért van így?
THIESSEN: A
nem megfelelő tápanyagbevitel, valamint a rendes orvosi ellátáshoz való
hozzáférés hiánya miatt. Gyakran az is belejátszik, hogy ezeknek az embereknek nincs
tudása arról, hogy mi volna a helyes és követendő étrend, valamint hogy miként
kellene egészségesen élni. Több tényező is szerepet játszik a kérdésben.
CONNETT: Az
NRC jelentésben számos bonyolult összefüggésre világított rá e kérdésben. A
fluorozás néhány támogatója azt hangoztatja, hogy a módszer abszolút
biztonságosnak bizonyult. Miként jellemezné azon kutatások természetét, amelyek
kimutatják, hogy a fluorozás mindenki számára „biztonságos”? Melyek ennek az
irodalomnak a hiányosságai?
THIESSEN: Tudományos
tekintetben nagyon nehéz kijelenteni, hogy a fluornak nincsenek káros
egészségügyi hatásai. Ilyet tenni nagyon nehéz. Hiszen ha csupán egyetlen káros
hatást kimutatunk, máris cáfoltuk azt az elméletet, hogy „a fluornak nincs
káros hatással az egészségre”.
CONNETT: Még
egy kérdés, amelyet elfelejtettem: a tobozmirigy és a fluor.
THIESSEN: A
tobozmirigy. Ennek a szervnek a fő élettani szerepét még mindig nem értjük
pontosan. Ám nagyon sok mindenhez kapcsolódik: a szaporító rendszer fejlődése,
a test természetes ritmusai, a kalcium anyagcseréje és még egy csomó más dolog.
Nagyon kevés kutatási irodalom áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a
fluor milyen hatással van a tobozmirigyre. Az a kevés, ami van, arra utal, hogy
a fluor megzavarhatja a melatonin termelés normális ciklusát. Ha ez valóban így
van, akkor az részben magyarázatot szolgáltathat a fluor számos hatására. Azt
jelentheti ugyanis, hogy a fluor több rendszerre is hatással lehet. Ez egyike
azoknak a dolgoknak, amelyet még alig értünk. Nem sok információ áll a
rendelkezésünkre e téren, és a probléma is nehezen vizsgálható.
CONNETT:
Előfordult, hogy fluor felhalmozódást mutattak ki a tobozmirigyben?
THIESSEN:
Igen. Egy angol kutatás során felboncolt holttestekben vizsgálták a
fluorkoncentrációt. A tobozmirigyet meszesítő szervnek nevezik.
Megszilárdulások, megkeményedések találhatók benne. Számos egyéb szerv teszi
ezt, és egy ideje tudjuk, hogy a tobozmirigy is hasonlóképpen működik. Ezekben
a meszesedésekben jelenik meg a fluor. Valószínű továbbá, hogy a fluornak való
kitettség hatására az összes hasonló szervben felhalmozódik a fluor. Ennek
jelentőségét jelenleg még nem ismerjük.
CONNETT: Az
NRC jelentés mindezeken túl azt is kimutatta, hogy a fluor gátolhatja az
inzulin kiválasztást és csökkentheti a glükóz toleranciát. Kitérne ezekre a
kutatásokra és eredményeik lehetséges következményeire?
THIESSEN:
Kis számú, de rendkívül következetes irodalom áll rendelkezésünkre, mely arra
utal, hogy azok, akik nagyon magas fluormennyiségnek vannak kitéve – az emberek
egy töredéke – csökkent glükóz toleranciát és magasabb vércukorszintet
tapasztalnak. Ennek jelentőségét ebben az országban még nem tudjuk, de tény és
való, hogy vannak, akik olyan mennyiségű fluornak vannak kitéve, amely már
csökkent glükóz toleranciát okoz. Egy kutatás szerint ez a folyamat a fluor
bevitel csökkentésével visszafordítható, legalábbis a fiatal felnőttek körében.
Mivel becsélések szerint a lakosság 6-8 százaléka szenved kettes típusú
cukorbetegségben, ennek hatása potenciálisan igen jelentős. Nyilvánvalóan más
tényezők is közrejátszanak, köztük az életmód és hasonlók, valamint
feltehetőleg genetikai problémák, legalábbis egyesek körében. Ám tekintve, hogy
a diabetesz mennyire súlyosan érinti az Egyesült Államok lakosságát, amennyiben
a fluor valóban szerepet kap a problémában, gondosan meg kell vizsgálnunk,
hiszen a lakosság kétharmadának a szervezetébe jelentős mennyiségű fluor kerül.
CONNETT: Mit
kell tehát ezeknek a népcsoportoknak figyelembe vennie vagy tudnia az NRC
jelentéssel kapcsolatban?
THIESSEN:
Fontos észben tartanunk, hogy az NRC jelentés nem specifikusan a fluorozással
foglalkozik. Mi nem azt vizsgáltuk, hogy melyek a fluorozás valós vagy
feltételezett jótéteményei, illetve valós vagy feltételezett kockázatai.
Elsősorban azt kutattuk, hogy a jelenleg létező, literenkénti 2-4 miligrammos
szint biztonságos-e. Arra jutottunk, hogy nem. Ha a 2 és 4 közötti érték nem
véd, akkor az 1 véd-e? Van-e megfelelő biztonsági ráhagyás az 1 és a kevesebb,
mint kettő között? És egészen világos volt jónéhányunk számára, akik már
meglehetős tapasztalattal rendelkeznek a kockázatbecslés terén, hogy nincs
ilyen biztonsági ráhagyás.
CONNETT:
Örülök, hogy ezt felhozta. Évek óta nagyon sok vegyi anyaggal kapcsolatban
végzett már kockázatbecslést. Összehasonlítva a fluor és a más vegyi anyagok
esetén tapasztalt biztonsági ráhagyásokat, mit lát?
THIESSEN: Az
a fluorkoncentráció, amelyet a feltételezett jó hatások érdekében használnak,
ugyanaz a tartomány, ahol a káros hatásokat tapasztaljuk vagy kezdődni látjuk.
Más szavakkal, a jó hatások tartománya és a káros hatások tartománya fedi
egymást. Ez pedig nem biztonsági ráhagyás.
Ez azt
jelzi, hogy a kérdést egyéni alapon kellene tisztázni, hogy az egyes emberek
úgy részesüljenek a kedvező hatásokból, hogy egyúttal ne legyenek káros
hatásoknak kitéve. Már gyógyszerek esetében is ezt csinálják.
CONNETT: Mit
jelent pontosan a biztonsági ráhagyás fogalma, és miért van szükségünk ilyen
ráhagyásra?
THIESSEN: A
biztonsági ráhagyás pontosan az, amire a neve is utal. Ez ad számot az olyan
dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem tudunk pontosan megállapítani: valaki
például többet iszik, vagy a folyadékkal több fluor kerül a szervezetébe, mint
gondoljuk, vagy más forrásból is kerül fluor a testébe, vagy másoknál
érzékenyebb a fluorra. Lehetőséget kell adnunk ezeknek a változóknak, és a biztonsági
ráhagyás erre szolgál.
A
rendelkezésünkre álló információ bázistól függően néha beiktatnak egy további
biztonsági ráhagyást, amikor csak állatkísérletek alapján kapott információink
vannak, ám ezekkel összevethető, embereken végzett kutatások nincsenek a
birtokunkban. Ez az „először ne tégy kárt” elvének a kibővítése, az az elv,
hogy ne csinálj semmit, ami kárt okozhat. Ha hibázunk, akkor azt inkább a
nagyobb biztonság irányába tegyük.
CONNETT:
Ezen a ponton, amikor a víz fluorozására és az „elővigyázatosság” fogalmára
gondol, mit lát? Felelőtlen politikának tartja-e a víz fluorozását?
THIESSEN: Ez
egyike lehet azoknak a szavaknak, amelyet használhatunk. Kétségtelenül nem
bölcs dolog az embereket, sőt nagy számú embert megfigyelés vagy kontroll nélkül
kitenni a fluornak, vagy bármely szennyező anyagnak, amely káros hatással lehet
az egészségre.
Az interjú
angol eredetije itt olvasható:
FONTOS:
Kerüld a fluór tartalmú fogkrémeket, pontos érték nem nagyon van feltüntetve rajuk a mennyiséget illetően.
Gondoskodj a jód beviteléről.
Az alábbiak közül valamelyiket érdemes fogyasztani.
- >> Bioaktív KÉKJÓD << 1 pohár vízben 3 csepp felnőtteknek napközben
- >> Wholemega << komplex halolajkapszula
- >> Chlorella alga <<
- >> Spirulina alga <<
- >> Creation komplex alga reggelre <<
->> Recreation komplex alga estére <<
>> Bioconnect algát tartalmazó immunerősítő <<
- jódozott só,
- jódozott víz
- jó minőségű, tengeri eredetű táplálékok (halak, rákok, algák, ) természetes jódban gazdagok